___________________________________________________________________________________
Abban a pillanatban, mintha egy varázsütésre, megállt volna az idő…
Egy hosszú pillanatig csak álltunk ott egymásra meredve és láthatóan valamiért az ifjú színész is legalább annyira meglepett volt, akár csak én. Szemeit lassan és módszeresen, érdeklődve járatta végig arcom minden apró kis vonásán, mint aki nem hisz a szemének, majd pillantását belefúrta a szemembe. Tekintete szinte perzselt és én mérhetetlen zavarba jöttem tőle.
Hogy megtörjem a hallgatásunkat, sokatmondóan a mosdó előtt várakozó sorra siklott a pillantásom.
- Áh, értem... – mondta, majd határozott mozdulattal a kezemért nyúlt és megragadta. – Gyere…!
Engedtem a gyengéd erőszaknak és ő cinkos mosollyal az arcán, gyengéden maga után húzva az egyik mellékfolyosóra tért és a távolabbi VIP mosdók felé vezetett.
Miután végeztem, zavartan léptem ki a mosdó ajtaján és félszegen néztem rá.
- Köszi, megmentettél…
- Máskor is… - mondta mosolyogva.
Meleg, barna szempárja rám szegeződött és tekintetünk hosszabb ideig kapcsolódott egymásba, mint az szükséges lett volna. Mikor ez feltűnt, mindketten zavarba jöttünk és elkaptuk a pillantásunkat. Azután egymás mellett sétálva, szótlanul indultunk vissza.
Nem tudtam mit mondhatnék és ő sem tűnt a szavak emberének. Néha-néha lopva egymásra pillantottunk, de szinte ugyanakkor el is kaptuk a tekintetünket. Egyik ilyen alkalommal úgy tűnt, mintha Lautner mondani akarna valamit, de aztán alsóajkát beharapva, tekintetét előre szegezve, inkább csöndesen lépdelt tovább mellettem.
- Még egyszer köszönöm…. – törtem meg szótlanságunkat mikor visszaértünk és felé fordultam.
Egymásra néztünk és a szívem nagyot dobbant...
(Grettta – Nagy Gréta/Kata65 – Janovics Kata)
De magam sem értettem miért.
Nem igazán kedveltem Lautnert, meg azt a túlzott felhajtást és rajongást, ami körülvette. De most, így testközelben, valahogy más volt. A tekintete pedig, ami a pillantásomba fúródott... Nos, az egy megmagyarázhatatlan érzést indított el bennem.
Csak egy pillanat volt az egész. Egy meleg tekintet, egy széles mosoly és Lautner tekintete lassan tovább siklott rólam a hátam mögé, ahonnan hangos sikoltozás volt hallható. A rajongók észrevették őt és letámadni készültek.
Kedvencüknek azonban ezúttal láthatóan nem akaródzott kedve belebonyolódni hosszas autogramosztogatásba. Önkéntelenül halvány grimasz futott végig az arcán.
Aztán egyenesen rám pillantott és megint szélesen elmosolyodott.
- Örülök, hogy találkoztunk, de sajnos most mennem kell… – mondta és huncut fény csillant meg a szemében. – Remélem, még látlak… és ezeket a szép szemeket…
Mielőtt bármit is mondhattam volna, Taylor szinte futva távozott, nyomában a sikoltozó lányokkal, akik nem akarták olyan könnyen elengedni.
Én csak álltam ott letaglózva egy hosszú percig és azon tűnődtem... Vajon mi a fene történt velem az előbb?
Zavartan próbáltam elhessegetni a dolgot.
Miközben a Lautnert üldöző szinte magukból kikelt, őrjöngve sikoltozó rajongók után néztem, félelmetesnek tartottam az egészet. Majd rosszallóan ráztam meg a fejem. Engem biztos nem fog így megőrjíteni. Soha…! Határoztam el, de a következő pillanatban valami megmagyarázhatatlan forróság és gyengeség járta át a testemet, mikor eszembe jutott az előbb rám szegeződő szempárja és perzselő pillantása.
Na, szép! - korholtam magam miközben egy grimaszt vágtam, mert ismerősnek tűnt az érzés. - Ezt itt és most be kell fejeznem!
Behúzott nyakkal, szinte szégyenkezve, sietős léptekkel indultam el. Reméltem, hogy közben magam mögött hagyhatom, ami az előbb történt és azt a felkavaró érzést is, amit Taylor közelsége és pillantása váltott ki belőlem.
De nem tudtam szabadulni tőle...
(Kata65 – Janovics Kata)
Visszasiettem az előadásra, de már csak az eredményhirdetésre értem oda.
A csoportból páran Laurát keresték, aki már egy ideje eltűnt és senki nem tudta, hogy merre lehet. Engem azonban nem izgatott a dolog és szívből örültem, hogy nem látom.
Jobban érdekeltek a barátaim és figyelmem rájuk irányult. Becca megsemmisülve ült, Alex és a többiek vigasztalták. Csak Alex és én tudtuk, hogy Beccát nem a vereség viseli meg, hanem az, hogy elesett a pénznyereménytől és nem fogja tudni megfizetni az orvost.
Egy pillanatig én is elkeseredetten néztem és tanácstalan voltam, hogyan is segíthetnék neki. Aztán képtelen ötlettől vezérelve hirtelen fogtam magam és kiszaladtam az előtérbe, ahol szinte azonnal megláttam Taylort, ahogy éppen az elszánt rajongói elől rejtőzködött. Először elmosolyodtam a komikus jeleneten, majd eszembe ötlött miért is indultam. Magam sem tudom honnan vettem a bátorságot, de elszántan oda léptem hozzá, határozottan megragadtam a karját és behúztam egy közeli terem ajtaján.
Hálálkodva nézett rám, de én nem engedtem szóhoz jutni és szinte azonnal letámadtam.
- Tay... kérlek, segíts! - mondtam, majd gondterhelten roskadtam le egy padra.
Taylor látva teljes kétségbeesésemet, oda jött és gyengéden a karomra tette a kezét.
- Mi baj…? – kérdezte és leült mellém. – Miben segíthetnék?
Ráemeltem a tekintetem, majd halkan belefogtam és elmeséltem Becca történetét…
- … Hát ez van! – fejeztem be rövid idő múlva és egy nagyot sóhajtottam. – Nem pénzt kérek tőled. Azt… majd megoldom valahogy. Csak a segítségedet és a befolyásodat kérem.
Legnagyobb meglepetésemre Taylor feszült arccal követte minden egyes szavamat és nem zárkózott el a kérésemtől. Először gondterheltnek tűnt, de látszódott rajta, hogy valami megoldáson töri a fejét és segíteni szeretne.
Majd megfogta a kezem és halkan megszólalt.
- Segítek, és amit tudok, megteszek…
Őt néztem, ahogy egyenesen a szemembe nézett és végképp megsemmisültem. Tekintetével a lelkemig hatolt. Meghatott és teljesen levett a lábamról ez az önzetlen viselkedés, ami gyengéd pillantásában is tükröződött.
Örömömben egy puszit akartam adni Taylor arcára. Felé hajoltam, de ő váratlanul megmozdította a fejét… Puha és meleg szája lágyan érintette az ajkamat és egy pillanatra megdermedtem. Meglepett a váratlan fordulat, de nem húzódtam el. Lehunytam a szemem és várakozón adtam át magam a pillanatnak…
Hirtelen a tűzjelző félelmetes vijjogása riasztott el egymástól minket.
(Grettta – Nagy Gréta)
Taylor szinte azonnal talpra ugrott, majd az bejárathoz sietett és kinyitotta. Sűrű füst gomolygott a folyosón és félelmetes lángcsóvák csaptak a magasba. Gyorsan visszacsukta az ajtót és megkeményedett arcvonásokkal fordult vissza felém.
- Erre nem mehetünk… - mondta és arcán idegesen megrándult egy izom.
Megrémültem... és szinte ugyanabban a pillanatban, egyszerre siklott a tekintetünk a terem padlóján heverő jónéhány gázpalackra.
- Ki kell jutnunk! – jelentette ki elszántan Taylor és most már határozottan látszódott arcán a feszültség. Szinte gondolkodás nélkül, ösztönösen cselekedett, mikor megragadott egy széket és erőteljesen elhajítva, kitörte vele az ablakot. Az ablaküveg hatalmas csörömpöléssel, milliónyi darabra robbant szét. Azután Taylor odalépett és egy röpke pillanatig vizsgálódva hajolt ki a törött ablakon, majd elszántan nézett rám.
- Itt kijuthatunk! Nincs messze a tűzlétra, de odáig a párkányon kell mennünk…
Arcomra bizonyára kiült az iszonyat mikor belegondoltam a lehetőségbe, és Taylor bármennyire is feszült volt, egy halvány mosollyal bíztatott.
- Bízz bennem… - kérte és tekintetét mélyen belefúrta az enyémbe, mintha szuggerálna. – Ígérem nem lesz semmi baj!
Egy hosszú pillanatig a szemébe néztem és aggodalmam lassan enyhülni kezdett.
Taylor sietősen, de határozott mozdulatokkal kirugdosta a maradék üvegszilánkot az ablakkeretből, majd mikor szabaddá tette az utat, könnyedén felugrott az ablakpárkányra és kimászott az ablakon. Egy röpke pillanatig a mélybe bámult, majd óvatosan visszafordult és felém nyújtotta a kezét.
- Gyere…!
Újból rámtört a félelem és elbizonytalanodtam, de Taylor továbbra is bíztatóan és hívogatóan mosolygott.
- Ne félj! – mondta higgadt és bársonyos hangon. – Vigyázni fogok rád!
Nem tudom miért, de ez megtette a hatását. Levettem a magas sarkú cipőmet és elszántan követtem őt…
(Kata65 – Janovics Kata)
A következő fejezet megjelenése: 2011. április 29.
1 megjegyzés:
;) Így tovább csajok.. :) Várom a folytatást:)
Megjegyzés küldése