Ha azt hittem, hogy ezzel megúszom ezt az egész felhajtást és Ophra elenged úgy, hogy nem leszek téma a műsorban, hát tévedtem.
Először csak álltunk Taylorral a pódiumon és egymás kezét szorongatva, megilletődve néztük a közönséget, ahogy az emberek lassan felocsúdva a meglepetéstől, hirtelen felénk áradó szeretetükről biztosítottak bennünket. Mindenki mosolygott, nevetett, tapsoltak és hangos ovációval ünnepelték a kapcsolatunkat. Mérhetetlen öröm áradt szét bennem, hogy ezek a számomra ismeretlen emberek mennyire szeretnek bennünket és örülnek a boldogságunknak. Ilyet még soha nem tapasztaltam és ez mérhetetlenül meghatott.
Tudtam, hogy nem megrendezett az egész, hiszen láttam a folyamatot. Láttam azt, hogy a közönséggel együtt a stábtagok is ledöbbentek és szinte lemerevedtek az eseményektől. Csak kapkodták a fejüket az egymást érő hírektől. Azt is láttam, hogy az emberek megnyilvánulása teljesen spontán volt, nem egy stábtag bíztatására tették, hiszen azok még talán fel sem ocsúdtak döbbenetükből.
Boldog voltam. Boldog mert Taylorral lehettem, boldog mert szerettem és viszont szeretett és mert éreztem, hogy az emberek is szeretnek.
Aztán Oprah leültetett bennünket a kanapéra és kedves, de metsző tekintettel kezdett méregetni.
- Hát, te meg ki vagy? – mosolygott szélesen és arcvonásai ellágyultak mikor a szemembe nézett.
Éreztem, hogy a teremben minden szempár rám szegeződik és hirtelen szerettem volna elbújni valahol. Lelki szemeim előtt már láttam is magam, ahogy komótosan elkezdek süllyedni a kanapé pihe-puha redői között és szép lassan eltűnök a vizsgálódó tekintetek elöl. Mivel vizuális alkat vagyok önkéntelenül elmosolyodtam az elképzelt vicces jeleneten, de hirtelen zavarba is jöttem. Hogy palástoljam a mosolyomat és a zavaromat, óvatosan beharaptam a felső ajkamat gondolván, hogy így nem látszik egyik sem.
De ettől csak rosszabb lett. Úgy néztem ki tőle, mint egy idióta, aki épp grimaszt vág, így sürgősen abbahagytam a dolgot. Az egyre kínosabb szituációtól Oprah mentett meg, mikor újabb kérdést intézett felém.
– Szemrevaló és megszeppent az biztos, de kit tisztelhetünk a személyedben?
Szerettem volna válaszolni, de a torkom hirtelen elszorult az izgatottságtól és éreztem, hogy elpirulok. Taylor rám nézett és azonnal tudta, hogy mi történt velem. Bíztatón rám mosolygott, gyengéden megszorította a kezemet, majd Opráh-ra emelte a tekintetét és helyettem válaszolt.
- A legcsodálatosabb nő, akit valaha is ismertem, akit szeretek és soha nem akarok már elveszíteni…
Hatalmas ováció fogadta Taylor bejelentését és a teremben lévők szinte őrjöngtek. Én pedig csak egyre szorosabban simultam szerelmemhez és úgy szorítottam a kézfejét, hogy elfehéredtek az ujjaim végei. Mindenki rám szegezte a tekintetét és én egyre jobban zavarba jöttem. Szerettem volna, ha már vége van az adásnak, de tudtam, hogy még nagyon távol van az a pillanat.
Így hát nem tehettem mást, csak elvörösödve pillantgattam körbe, néha zavartan lesütöttem a szemem és közben hallgattam, ahogy Taylor elmeséli kettőnk kapcsolatának történetét…
Elmesélte azt, hogyan ismerkedtünk meg… A dedikálását a táncversenyen, amikor meglátott a női vécé előtt… Majd azt, amikor szinte menekült a rajongók elöl és én ráakadtam és a segítségét kértem egy baráti ügyben… Amikor először megcsókolt… Majd amikor kiütött a tűz az épületben, hogyan menekültünk meg és váltak el útjaink rövid ismeretség után.
Aztán elmesélte, hogy megkeresett és én milyen hidegen fogadtam őt, milyen távolságtartó voltam vele. Majd azt, hogy kórházba kerültem és ott is megkeresett és újra indítottuk az ismeretségünket. De ez csak távkapcsolatnak bizonyult és mielőtt végleg eltávolodtunk volna egymástól az állandó távollét miatt, Taylor különféle praktikákhoz folyamodott, hogy meglátogathasson… és itt lépett a képbe a hasonmás is, amiről csak egy-két beavatott tudott.
Taylor elmesélte azt is, amikor az egyik rajongója odáig merészkedett, hogy féltékenységből megtámadta őt és azokat az embereket is, akikkel tartotta a kapcsolatot, akik a közelében lehettek és bizonyossá vált az is, hogy ugyan ez a lány gyújtotta fel annak idején azt az épületet, amiből Taylor kimentett.
Lassan közeledtünk egymáshoz miközben megismertük a másikat, hosszú beszélgetések alatt, de egy ponton nem mentünk túl soha. Hiszen bennem ott dúlt egy érzelmi vihar az előző kapcsolatom miatt, amit Taylor nagyon is jól tudott és nem erőltette, nem sietette a dolgokat. Türelmesen várt. Azonban mikor az előző barátom túszul ejtett engem és szinte egy egész iskolát Taylor már nem akart tétlen maradni és a rendőrséggel és a kommandósokkal együttműködve akcióba lépett.
Aztán ott volt az a szomorú és tragikus nap…
Taylor ennél a résznél elakadt. Látszódott rajta, hogy még ennyi idő eltelte után is milyen nehezére esik beszélnie róla. Megértettem őt, hiszen én is ugyanígy voltam vele. Máig ott élt bennem az a nap, és ha az eszembe jutott a testem fájdalmasan rándult össze. Minden idegszálamban újra éreztem a fájdalmat, amit átéltem.
Taylor rám nézett és én tudtam, hogy mi jár a fejében és mit érez. Tudtam, hogy a mai napig nem tudta feldolgozni, hogy akkor nem tudott megvédeni. Hiába tisztáztuk azóta a dolgokat, ő még a mai napig is magát hibáztatta, hogy az a borzalom megtörtént velünk.
Megszorítottam a kezét és bíztatóan rámosolyogtam. Tudtam, hogy ebből érteni fog. Tudtam, hogy erőt merít az én érzéseimből és kissé megnyugszik a lelke. Így mikor Oprah rákérdezett, hogy mi történt… már higgadtan eltudta mesélni a dolgokat.
A házigazda és a közönség, de még a stáb is döbbenten és megrendülten hallgatta végig a történet… Azt, ahogy rátámadtak Taylorra… Azt, ahogy engem erőszakkal kiszedtek a kocsiból és az összevert és fához kötözött Taylor elé ráncigáltak, majd a szeme láttára megerőszakoltak.
Döbbent csend volt a stúdióban és még Oprah sem jutott szóhoz a borzalom hallatán. Aztán amikor Taylor elmondta, hogy hiába akart, képtelen volt kiszabadulni és a segítségemre sietni… és sírva nézte végig mit művel velem az alak… Már Oprah sem tudta palástolni az érzéseit és könnyszökött a szemébe.
Taylor elhallgatott.
Nemcsak azért mert megrendült a történtek felidézése közben, hanem azért is mert ő is a könnyeivel küzdött. Az én könnyeim már rég elfogytak, ha erről a dologról volt szó, így kissé higgadtabban tudtam körbenézni a stúdióban és csak ekkor láttam, hogy többen könnyeznek…
Több percbe is beletelt mire Oprah a könnyeivel küszködve megtudott szólalni.
- És hogyan tudtátok ezt feldolgozni? Mi történt veletek ezután?
Taylor gondterhelten sóhajtott és megint rám nézett.
Tudtam, hogy nehéz a szíve, hiszen olyan időszakról kellett beszélnie, amikor mindketten elbizonytalanodtunk és szerelmünk ellenére lassan eltávolodtunk egymástól. Bíztatóan mosolyogtam rá és megint megszorítottam a kezét, hogy érezze, már túl vagyunk rajta, hiszen ott vagyok vele és szeretem.
Taylor halkan szólalt meg, úgy hogy szinte csak sejteni lehetett mit mond, de a pillanat olyan drámai volt, hogy a stábból senki sem mert szólni neki, hogy beszéljen hangosabban. Elmondta, hogy a történtek után, szerelmünk ellenére magunkba roskadtunk és lassan eltávolodtunk egymástól. Sokáig nem is találtuk az egymáshoz vezető utat. Kis baráti segítséggel azonban megint egymás közelébe kerültünk és megtehettük az első lépéseket egymás felé.
Azonban ez sem ment simán. Az a szörnyűség már annyira belénk ivódott, annyira megmérgezett mindkettőnket, hogy volt idő mikor úgy gondoltuk, már soha többé nem tud kialakulni közöttünk normális férfi és nő viszony. De ez alkalommal is jó ötletnek tűnt a lépésről-lépésre való közeledés. Azonban lassan kialakuló harmonikus kapcsolatunkat megkeserítette a médiák kíváncsisága, mely betolakodott az életünkbe.
A gyomrom hirtelen összerándult, mikor felötlött bennem az a nap az iskolában… Csak Taylor testőrének volt köszönhető, hogy kimenekített és megkímélt egy újabb összeomlástól. Utána pedig már mindennapossá vált, hogy testőr van mellettem, vagy épp Taylor vagy valamelyik ismerősöm menekít el a szenzációra éhes média elöl.
Aztán Taylor elérkezett a kapcsolatunk azon pontjához, ami eléggé kínosan érintette. Zavartan pislogott és kínosan mocorgott ültében. Röpke pillantást váltott velem, majd nagy levegővel mégis csak belefogott…
- Szóval, amikor már mindketten azt hittük, hogy sínen vagyunk és már nem történhet velünk semmi… eljött annak a gálának a napja ahol… nos. én elkövettem egy hibát… egy pillanatra… de csak egy pillanatra… engedtem a csábításnak…
Oprah szeme elkerekedett a csodálkozástól és érdeklődve szegezte tekintetét Taylorra.
Szerelmem nehéz szívvel nézett rám és láttam a szemében csillogó bűntudatot. Aztán elkapta rólam a tekintetét és lassan belefogott a mondanivalójába. Elmondta, hogy mennyire fájt neki már az, hogy én mint nő nem engedem a közelembe. Persze megértette, hiszen mély és fájdalmas nyomott hagyott bennem az erőszak, de egészséges férfiként már nagyon vágyott rám.
Aztán eljött a gála napja, ahol az a lány… szinte rámászott és neki volt egy gyenge pillanata, amikor visszacsókolta. De szinte ugyanabban a másodpercben rá is döbbent, hogy hibát követ el… de már késő volt. Én már megláttam őt és ez a kapcsolatunk végét jelentette.
Halk moraj futott végig a közönség sorain és Oprah arcán is csalódottság látszott.
- A ti kapcsolatotok mintha meglenne átkozva. – jegyezte meg a show házigazdája.
- Néha én is ezt éreztem. – mondta halka Taylor és hangja szomorúan csengett.
- Aztán… - kérdezte Oprah és hangjából feltámadt érdeklődés hangzott. - …aztán mi történt?
- Nehéz időszak következett. – sóhajtott Taylor gondterhelten. – Én egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy elvesztettem őt és kezdtem olyan útra lépni, ami egyáltalán nem volt rám jellemző. Volt abban minden! Féltékenység, agresszió, depresszió, pia és züllés…
Taylor arcán bűntudat tükröződött és szomorúan pillantott rám.
- Nem csak a szerelmemet vesztettem el abban az időben, de a legjobb barátomat is…
Zavartan pislogtam és én is lehajtottam a fejemet. Nem akartam, hogy Taylor lássa az arcomat, mert tartottam attól, hogy meglátja rajtam, hogy valamit titkolok.
Az igazság az volt, hogy Rob és én abban az időben közelkerültünk egymáshoz. De Rob tiszteletben tartotta Taylor-hoz fűződő barátságát és ott volt Kristen is… Nos, a kapcsolatunk megmaradt a barátság keretein belül, de mindketten kimondatlanul tudtuk és éreztük, hogy több is lehetne belőle… ha engednénk. De nem engedtük.
Ezt azonban senki nem tudta és én szerettem volna, ha továbbra is így marad. Az már a múlt volt. Rob és én is már túlléptünk.
- Úgy tudom Robbal azóta újra kibékültetek és tisztáztátok a kapcsolatotokat. – mondta Oprah, mire Taylor figyelme ráirányult, én pedig megmenekültem attól, hogy Tay meglásson rajtam valamit. – De ti ketten, hogy találtatok megint egymásra?
- Nehezen. – vallotta be Taylor. – Nekem közben azzal a tudattal is megkellett küzdenem, hogy ő már máshoz tartozik… mert időközben talált valakit, aki boldoggá teheti.
- Igen? – csodálkozott Oprah elkerekedett szemmel és egyenesen rámszegezte a tekintetét. – Mást találtál Taylor Lautner helyett? Ezt hogy csináltad?
- Nagyon rendes fiú volt…! – szólaltam meg végre határozottan először az este folyamán. De úgy éreztem, hogy Kyle megérdemel ennyit.
- Azt nem kétlem! – mondta a show házigazdája, majd kissé gúnyosan elmosolyodott. – De nem volt Taylor…
Lesütöttem a szemem, mert igaza volt és mert nem járt messze az igazságtól. Hiszen pontosan ez volt a probléma Kyle és az én kapcsolatomban. Taylor emléke mindvégig ott lebegett közöttünk és ebbe ő belefáradt. De ezt nem akartam megosztani a jelenlévőkkel és inkább hallgattam. Hagytam, hogy Oprah szinte gúnyosan olvassa a fejemre az a kapcsolatot.
Csak én tudtam, hogy mi az igazság. Az igazság… hogy szerettem Kyle-t és mindenek ellenére… szép időket töltöttem vele.
- Amikor annak a kapcsolatának vége lett… csak akkor mertem megint megkeresni őt… - mondta Taylor, majd csillogó szemmel nézett rám és úgy folytatta. – És mostmár az enyém lett… és az enyém is fog maradni.
Aztán Taylor nem törődve a jelenlévőkkel és a ránk szegeződő kamerákkal, minden átmenet nélkül felém fordult, két tenyerébe fogta az arcomat, majd hozzám hajolt és szenvedélyesen megcsókolt.
Mint mindenegyes alkalommal, ezúttal is elvarázsolt a csókja és beleszédültem. Már nem érzékeltem a közönséget, nem láttam a kamerákat, amik addig oly’ nagyon feszélyeztek és megszűnt a külvilág számomra…
A közönség hangos ovációk közepette tombolt, Oprah elégedetten mosolygott és ez méltó lezárása volt a shownak.
Azonban közülünk senki nem sejtette, hogy boldogságunkat látva valaki fejében bosszúszomjas terv fogant meg…
(Luna Lowell)
A következő fejezet megjelenése: 2012. 04. 29.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése