Nem tudom hogyan csinálta, mi vezérelte Taylort, de az én szobámban kötöttünk ki, ahol gyengéden az ágyra helyezett és mellém feküdt. Közel bújtam hozzá, átöleltem és mélyet lélegezve orrom tele lett bőrének édes illatával. Megrészegített a közelsége. Felnéztem rá és biztos voltam benne, hogy fátyolos tekintetemben letagadhatatlanul ott izzik a vágy.
Taylor arcán láttam, hogy alig bír a vágyaival, de pillantásában enyhe határozatlanságot is felfedeztem. Hisz mindketten tudtuk, hogy számunkra ez lesz az első… és egyikünk sem akarta elsietni vagy elrontani a dolgot.
Gyengéden és mérhetetlen odafigyeléssel közeledett. Szorosan hozzám simult, magához ölelt, aztán hozzám hajolt és hosszan megcsókolt. Csókja forró volt és szenvedélyes és én odaadóan követtem testének minden mozdulatát. Miközben viszonoztam a csókját, lehunytam a szemem és teljesen átadtam magam a pillanatnak, mely tökéletes volt.
Még a ruháink sem akadályoztak abban, hogy Taylor testének minden rezdülését érzékeljem… testének hevülését és férfias vágyakozását. Még szorosabban simultam hozzá, még szorosabban öleltem magamhoz, úgy éreztem zuhanok és egyre jobban kínzott a vágy.
Rövid idő múlva lágy csókunkat felváltotta a rajtunk eluralkodó szenvedély. Öleltük, csókoltuk egymást ahol értük. Ösztöneinknek engedelmeskedve kezünkkel lassan és módszeresen felfedeztük egymás testének minden porcikáját és ez feltüzelte Tay vágyát. Szája követelőző volt és ajkaink mohó vággyal akartak felülkerekedni egymáson. Szinte fuldokoltunk csók közben és nem tudtunk betelni egymással.
Forró ajkai tüzes csapdaként tartották fogva a számat és én szinte vergődtem közöttük a mérhetetlen vágytól. Amikor pedig szerelmem forró keze a ruhám alá csúszott, torkomból vággyal teli kéjes nyögés szakadt fel.
Taylor ajkai lejjebb kúsztak és a ruhámat csókjaival lehelte le rólam. Én is követtem őt és miközben az arcát, a nyakát csókolgattam, lassan vetkőztetni kezdtem. Felhevült bőre szinte égette a számat, teste remegett a fékentartott vágytól és mikor ajkam a mellkasára tévedt, Tay megborzongott és kéjesen felnyögött. Egyre hangosabban zihált, majd láttam rajta, hogy már nem bír magával. Váratlanul megragadott, egy határozott mozdulattal a hátamra fektetett és fölém kerekedett.
Ez a vad szenvedély teljesen felvillanyozott és kellemes borzongás futott végig a testemen. Újra szenvedélyesen kezdtük csókolni egymást, közben pedig Taylor keze a csípőmről a combomra csúszott és az egyik lábamat a csípőjére húzta… Teste még jobban nekem feszült és éreztem, ahogy megduzzadt férfiassága ágyékomnak nyomódott. Fékezhetetlen vágy futott végig a testünkön és mindketten kéjesen nyögtünk egymás szájába.
Ösztöneinkre és vágyainkra hagyatkozva, áhítattal teli mozdulatokkal fejtettük le egymásról a maradék ruhadarabokat, miközben szenvedélyes csókokkal és simogatásokkal borítottuk be egymás csupasszá vált testét. A hosszú időn át fékentartott vágy hirtelen elhatalmasodott rajtunk és vad, fékezhetetlen szenvedéllyel estünk egymásnak. Amikor pedig Taylor a combom közé nyomult az egész testem szinte megállíthatatlanul remegni kezdett a vágytól. Éreztem, hogy elérkezett a pillanat, hogy már nincs megállás és tudtam, hogy végre megtörténik az, amire mindketten már régóta, annyira vágyunk…
Ketten voltunk… egy férfi és egy nő… és egy beteljesülésre váró szerelem.
Egy idő múlva pedig a vágytól feltüzelt, verejtékben úszó testünk lassan és szorosan egybefonódott, majd egymásnak feszült… Halk sikoly hagyta el az ajkam, de ez inkább a gyönyör hangja volt, mint a fájdalomé. Tay forró ajkait a számra tapasztotta és közben testével lágy és érzéki ringatózásba kezdett.
Csak kettőnkké volt ez a pillanat. Életem legszebb napja és legboldogabb pillanata volt. Együtt lehettem a szerelmemmel és felszabadultan, gátlások nélkül szerethettük egymást. Eggyé váltunk… és ezt már nem vehette el tőlünk senki.
Egész éjjel, kéjes gyönyörrel és fáradhatatlanul kényeztettük egymást és újra és újra egymásé lettünk. Nem szabtunk gátat a gyönyörrel teli sóhajainknak és nyögéseinknek, melyek feltörtek belőlünk és az egymás fülébe súgott buja szavak csak mindkettőnket egyre jobban feltüzeltek. Nem tudtunk betelni egymással. Én pedig végtelen boldogságot éreztem, hogy végre az övé lehettem.
Reggel mikor felébredtem, Taylor a karjaiba zárva tartott és még aludt. Eszembe jutott, mi történt kettőnk között és elpirultam. A felszabadult és gátlások nélküli együttlétünk hirtelen zavarba ejtett és szégyenérzettel töltött el. Közelebb bújtam Tayhoz, hogy elrejtsem bíborszínű arcomat és úgy figyeltem egyenletes, halkan szuszogását. Majd felnéztem rá és óvatosan, hogy fel ne ébredjen, megsimítottam arcát. De Taylor váratlanul kinyitotta a szemét és gyengéden rám mosolygott.
Apró csókokat lehelt a számra, én pedig kezemmel az arcát simogattam. Aztán egymás szemébe néztünk és csak bámultuk a másikat. Szavak nélkül is értettük egymást.
Tudtam és éreztem, hogy már nem akarok soha, de soha elszakadni tőle.
Ezután a nap után mérhetetlenül boldog voltam. Taylor és én végre újra együtt lehettünk és végre újra szerettük egymást.
De felhőtlen boldogságomat beárnyékolta a mindig és mindenhol jelenlévő sajtó. Hiszen nem volt olyan dolog Taylor-al kapcsolatban, amiről ne cikkeztek volna.
Még észbe sem kaptam már ilyen szenzációs hírré váltam én is! Hamarosan az bulvárlapok címlapján találtam magam és egy cseppet sem tetszett a kéretlen hírnév. Főleg nem, hogy a kapcsolatunkról feltételezésre és pletykákra támaszkodó híreket terjesztettek.
Azonban nem tehettem semmit és Taylorra való tekintettel megpróbáltam kirekeszteni az egészet a tudatomból. De ez nem ment olyan simán, hiszen minduntalan belebotlottam az újabb és újabb cikkekbe, melyben féligazságokról és légből kapott pletykákról írtak.
Taylor egy forgatás miatt kénytelen volt távol lenni tőlem, de minden nap, aggódó telefonokkal árasztott el. Féltett a médiától, hiszen még egyikünk sem felejtette el azt a hisztériát és őrületet, ami az ügyünket és a kapcsolatunkat övezte annakidején. Tay szeretett volna biztonságban tudni engem és azon gondolkodott, hogy egy testőrt fogad mellém. Én azonban nem szerettem volna ilyen megkötöttségben és félelemben élni. Végre elértem azt, hogy minden fóbiámat és rosszérzésemet leküzdöttem, végre magam mögött tudtam a múltamat és a fájdalmaimat. Nem szerettem volna, megint a nyakamba venni egy ilyen nyomasztó terhet.
Még magamat is azzal hitegettem, hogy jobb lesz nekem, ha élem tovább a kis szürke és hétköznapi életemet, ha semmiről nem veszek tudomást… De tapasztalatból már én magam is sejtettem, hogy ezt nem lehet sokáig így folytatni.
Mintha ezt a sejtésemet akarta volna igazolni, egyik nap mikor a házból kiléptem, egy gyorsan közeledő motor hangjára lettem figyelmes. Még fel sem ocsúdhattam, már hangos fékcsikorgással fékezett le mellettem. Egy röpke pillanatig nem történt semmi, azután a motoros megvetette lábát az aszfalton és egy határozott mozdulattal felcsapta a bukósisak szemellenzőjét.
Csak ekkor láttam meg az ismerős szempárt, ami most aggódva csillogott és feszülten villant felém.
- Kyle… - szakadt fel belőlem meglepetten.
De nem volt időm folytatni, mert ő ellenkezést nem tűrve mordult rám.
- Pattanj fel! – mondta határozottan, majd fejével a háta mögött lévő helyre invitált.
Meglepetten és értetlenül néztem rá. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Aztán láttam, hogy szemeivel a hátamögött lévő utat fürkészi és tekintetemmel követtem a pillantását.
Nem messze tőlünk egy lesötétített autóra lettem figyelmes, aminek vészjóslón járt a motorja és Kyle-on látszódott, hogy az autó látványától az egész teste megfeszült. Már sejtettem, hogy komolyabb a dolog, mint amit elsőre hittem. De mikor Kyle visszafordult felém és megláttam a feszültségtől csillogó szemeit, már meg is bizonyosodtam felőle.
- Most! – kiabált rám ellenkezést nem tűrve.
Ezután nem sokat gondolkodtam. Szinte azonnal mögé csusszantam, átkaroltam és szorosan hozzá simultam. Kyle egy határozott mozdulattal lecsapta a bukósisak szemellenzőjét, gázt adott és füstölgő gumikkal elszáguldott velem.
Alig hajtottunk ki az utcánkból mikor arra lettem figyelmes, hogy Kyle a visszapillantó tükörből figyeli a mögöttünk lévő utat, majd mint aki nem hisz a szemének, hátrafordította a fejét, hogy így bizonyosodjon meg arról, amit látott. Én is ezt tettem és csak ekkor figyeltem fel arra, hogy a házunk előtt parkoló autó követ bennünket. Kyle nem teketóriázott. Újabb gázfröccsel nagyobb fokozatra kapcsolt és a motor hatalmas lendülettel lő ki velünk.
Nagy sebességet diktálva, az autók között szlalomozva próbáltunk meg egérutat nyerni, de követőink nem tágította és szorosan a nyomunkban maradt. Úgy tűnt, hogy Kyle minden ügyessége ellenére nem tudjuk lerázni őket és ekkor vakmerő elhatározásra jutott. Hirtelen le sem lassítva befordult egy egyirányú utcába és a forgalommal szemben haladva szlalomozott tovább.
Nekem ez már sok volt. Szememet szorosan becsukva, görcsösen öleltem Kyle testét és miközben az izgalomtól majd kiugrott a szívem, csak abban tudtam reménykedni, hogy pilótám biztos kézzel és hibátlanul veszi az akadályokat.
Csak akkor ocsúdtam fel, mikor a motor lelassított és megálltunk. Ekkor, és csakis ekkor mertem kinyitni a szememet és mertem elengedni Kyle testét. Mint aki menekül, úgy pattantam le mögüle a motorról és dühösen szembefordulva vele szinte számon kérőn szegeztem neki a kérdést.
- Mi a fene volt ez?
Kyle nem válaszolt azonnal. Komótosan levette a bukósisakját, megtámasztotta az ölében és fáradtan sóhajtott. De amikor rám nézett tekintetében aggodalom és feszültség csillogott.
- Kicsúszott a felügyeletem alól a dolog… - mondta halkan és szinte bocsánatkérőn nézett rám. – Már nem tudok vigyázni rád. Veszélyben vagy…
(Luna Lowell)
A következő fejezet megjelenése: 2012. 03. 23.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése